Részek


"Éjfekete fátyolba borult a nyári este, miután a nap alábukott a Rajna túlpartján. Ezernyi hajót ringatott békésen a díszbe öltöztetett folyó. A csillagok megfakultak - a maguk fényében, már ők sem voltak a régiek. Más töltötte be ugyanazt a helyet, s az utcai lámpák több teret igényeltek maguknak. Az utcán párok, kisebb társaságok szállingóztak a szembelevő Nemzeti Színház fele, mely szilárdan hirdette, milyen fényűző és gazdag is Franciaország. "
2. Szabadulás
"Fejét csuklya takarta, mellkasán széles bőrből készült öv volt, mely kárminvörös anyagra lett rászorítva, s rajta két dobótőrrel és karddal. Bal kezén furcsa, páncélszerű karvédő volt, de ami még jobban nem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy hiányzott a gyűrűsujja. A csuklya miatt szemeit nem láttam, inkább csak száját, melyen egy gondterhelt mosolyt véltem látni, amit egy már beforrt vágás szakított meg."

3.  A szoba
"Gyomrom hirtelen görcsbe rándult, talán az emlékek hatására, s egészen addig el nem múlott, amíg a táska alatt lapuló, nyomtatott dossziéhoz nyúltam. Egy javaslatot tartalmazott, öt megnevezett személlyel együtt. Fury egy olyan csapatot akart létrehozni, akik meg tudnának nyerni egy olyan csatát, amit az emberek nem. S a megnevezettek közül az összes személyt ismertem, bár ők ezt nem tudták volna elmondani rólam."

"A „cég” fejének irodája elé érve, óvatosan koppantottam kettőt az ajtón, majd beléptem a tágas helyiségbe. A hibátlanul lerakott tört-fehér padlón, tökéletesen csengtek cipőim sarkának apró koppanásai, miközben lassan közelítettem a világos szoba közepén álló hatalmas íróasztalhoz. Fury az asztal mögött állt, hátat fordítva nekem, s szüntelenül csak a panorámát csodálta, a padlótól-plafonig érő ablakokon keresztül."

"A konyhából kilépve - kezemben egy csésze dupla habos kávéval, amelyet egy kis varázslat igénybevételével, de el sikerült készítenem – a nappali felé vettem az irányt. Magamon hagyva jól dekoltált, kicsit sem szolidnak nevezhető hálóingemet, megpróbáltam hatni férfi mivoltára. Bár amennyire utál, imádkozhatnék is, hogy elkísérjen. Minden tudásomat összeszedve – már ami a meggyőzőképességemet illeti – sétáltam be, nappalinkba, ahol Clint hosszasan elnyújtózva pihent a kanapén, miközben a televíziót bámulta. "

"A szérum ugyanis felerősít mindent az alanyban, mind a jó, mind a rossz tulajdonságaival együtt. Erskine az összes összetevő nevét és pontos mennyiségének adatát a fejében tartotta, valamint egy novemberi újság szélére leírva, s rajta kívül más személy nem tudta ezeket. A megbeszélt időponttól számítva, Stark pontosan fél órára rá befáradt a helyiségbe, segítőkész komornyikjával, Jarvisszal együtt. Carter idegesen megforgatta szemeit, miközben egy doboznyi aktával szenvedett, a Doktor pedig valamit épp olvasott."

"– Én például magamban hiszek, és hogy képes vagyok helyesen megítélni a dolgokat. Bízok a képességeimben, hogy nem hagynak cserben, mikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk. De ha megölnék mindenkit, akit csak egy kicsit sem kedvelek, akkor pszichopata gyilkosnak neveznél, és garantáltan nem ülnél itt velem szemben, hogy aztán ezt megkérdezhesd tőlem."

"Világoskék íriszeivel csodálkozva végigmért, majd egy igencsak vonzó mosolyt megeresztve felém, lecövekelt mellettem. 
– Szép napunk van… – próbált beszélgetést kezdeményezni a Kapitány, amivel akadt egy kis probléma.
– Steve, a felhők olyan szürkék, mint a hétköznapok... "

9. Hit
"– Éljen a csapatmunka! – mondta inkább csak magának.
– Háromig számolok! – figyeltem meg a célpont helyzetét az épen maradt ablaküvegről. 
– Most komoly? 
– Nem. – Vettem egy mély lélegzetet.– Három!"

"– Vártam mikor szólal már meg – felelte higgadtan.
– Unatkoztam. – És ezzel meg is indokoltam beszéde pontos okát.
– Érdekes nő maga. A látása az erőssége, mégsem fél, amikor ezt megvonják tőle – mondta filozofikusan Phil, s meglehet, hogy gondolataiba mélyedt.
– A válasz egyszerű – adtam meg gondjára válaszát percek múltán – nem ez a fő erősségem. "

"Ez lenne az élet? Ahogyan egyre többet élek, annál kevésbé értem ezt. Megszületünk, élünk ötezer évig — jobb esetben —, aztán meghalunk? Testünk porrá válik, álmaink eloszolnak, nevünket elfelejtik, munkáink jó része semmibe vész. Ez lenne mindenki sorsa? Egy futó ábránd a homoktenger közepén. Egy vízcsepp az ablakon a többi között. Értékes, mert rövid, s nem örök."


"– Mondtam már, hogy mennyire utálom a homokot? — említette meg ismét Lucky a tényt, amit az elmúlt négy órában az osztag tagjainak fejébe vert.
– Nem elégszer! – idegeskedett Rouge. Nem kedvelte túlságosan a panaszkodó embereket.
– Pontosan százkettőször – közölte Reggie.
– Tisztára para ez a hely – vágott közbe Desert Fox, aki nem a gyávaságáról volt híres – most már értem mit éreztek a spártaiak a thermopülai csata előtt. "

"– James! – Szólítottam meg, de semmit sem reagált. – Barnes! – próbálkoztam újra, kicsit erélyesebben, s lábaimat átvetettem combjain, amivel sikeresen magamra vontam a figyelmét. Nagyjából eddig szólt az ötletem, innentől következett a spontán rész. – Hogy vagy? – Bár ennél jobbat is kérdezhettem volna. Bucky viszont olyan fejet vágott, mintha az után érdeklődtem volna, hogy: Na, és mi a véleményed a termonukleáris asztrofizikáról? "

14. Halál merev
"És a nő, mint a szikla. Könnyezik, vérzik, de nem sír, csupán nevet, akár egy megtébolyult angyal, mintha élvezné embert próbáló szenvedéseit. Vár. Várja, hogy a felszentelt hóhér elfáradjon, s megkeseredett kínzását abbahagyja. Belülről már ő is szenved. Nem érti miért… talán ragályos? A bús megtörtség végtelen az árulóban."

15. Csak utoljára
"Erős karok közt cipelnek, de a durva vászon helyett, kemény páncéllal érintkezik arcom finom bőre. Az előbbi meleghez képest fázom és sötét van, már amennyit érzékelek a környezetemből, ahogyan megpróbálom résnyire nyitni szemem.
- Ne aggódjon Hercegnőm, itthon van… - szólalt meg egy mély férfihang egészen közel hozzám. Nem gondolkodtam sokáig, azonnal felismertem királyi családunkhoz legközelebb álló személyt."

"- Látom, élvezi a vendégszeretetünket, White ügynök. – szólalt meg a maga gúnyos módján Strucker, miközben hátam mögött lépkedett – Vagy esetleg, hogy szólíthatom? Mert már abban sem lennék biztos, hogy ez a neve. Bár nincsenek kétségeim afelől, hogy kiválóan tudja átverni az embereket, ahogyan Furyt is sikerült, de tudja… mi ezt itt nem játsszuk."

"- Nem volt más választásunk – szólt elhalóan, mire én erőtlenül elnevettem magam. Ekkora közhelyet! Majd komolyabb hangnemre váltottam, s csalódottan szemeibe néztem.
- Azt mondtátok, hogy mindig van más választás. Most is volt, ugyan drasztikus, de elfogadható. – Léptem el előle, s kikerülve őt, tovább róttam a szabálytalan köröket a hatalmas szobában. – Ennél még a megszabadító halál is jobb lett volna! – mutattam végig elváltozott testemen. "


"Lemondva önzőségemről, rá kellett döbbennem a rideg tényre, hogy jobb lett volna, ha meghal. Nem lenne itt, nem lenne más bábuja, akit kénye-kedve szerint ugráltathat, s használhatja fegyverként, nem kínoznák most miattam, ha én nem vagyok. Meglehet mégsem ő a hibás. Csupán elkövettem azt, amit a Krédó nem hiába tilt, és most saját bőrömön tapasztalom meg engedetlenségem keserű gyümölcsét."

19. Egy új kezdet
"Nagy a csend. Túlságosan is nagy. Vérfagyasztó. De valaki, cipője néma zajával, mint kristálypoharat, úgy töri szét. Igyekszik bármiféle hang nélkül helyet foglalni a puha fémasztal mellett, amelyen mozdulatlan testem fekszik, melyből elmém üvöltve törne ki, ha tehetne bármit is a helyzet ellen, de ő csak egy elme."

20. Øydis
"- Még csak eszedbe se jusson! – foglalt helyet közvetlenül mellettem az asztalon Loki, és hatni próbált nyilvánvaló szándékaimra. Fenyegetésnek hangzott, de éreztem benne féltését, tehetetlenségét. Csillárként függesztette fejünk fölé az élet a keserű gondolatot: „Ehhez még nem vagy elég.” De ha mindig a felhatalmazásra, az elegendő dolgokra várunk, már elkésünk onnan, ahová sosem voltunk elegek."

21. Genezis
"Ez az a bizonyos jelmondat, mely örökre a szívembe véste magát, és időről-időre ismét bebizonyítja igazát, hogy egy pillanatra se felejtsem el. Semmi sem igaz, minden csak egy maszk, amelyet kiről könnyebb, kiről nehezebb leszedni. Minden csak az időzítésen múlik, a helyzeten és a bizalmon. A bizalmon, mely oly törékeny, olykor váratlanul köttetik és idővel csiszolódik tökéletes gyémánttá."

22. Igaz
"Csendes a szoba, túl csendes. Szinte már üvölt, annyira hangtalan. A tűz egyenetlen pattogása jelzi az életet, az idő múlását, az eljövendő múltat. Lehunyom szemem, hogy megleljem a biztonságot, elrejtsem mindazt elmém elől, amitől óvakodnom kéne. Eltompítom látásom, megszüntetem teljesen, de más érzékeim nem hagynak cserben, erősödnek."

"Ha élnek is egyáltalán ma már asszasszinok, úgy kevesen vagyunk, nincs meg közöttünk a kapocs. De szükségem van rájuk vagy erősnek kell lennem, s bíznom, hogy egyedül is menni fog. Eszméink nem halhatnak ki már, ott lakoznak minden emberben, s aki felfedezi őket, az önmagát ismeri meg igazán."

"- Így a saját boldogságod dobod el mások öröméért. Ez dicséretes, de rövid életutat takar, akárhogy is szemlélem. - Sétált felém kimérten mondandója közben. - A kitartás erény és visszásság egyszerre, ne feledd. Tárgyával vigyázz, szeretted idővel feledd, ha tetteid érte hiábavalók. Eszméd elkorcsosulása előtt ereszd.
- Az eszme és az ember menthető, Atyám."

"- Még egy kabát nem ártana? - szólt a gúnyos hang a tervezőasztal mellől, belépésem pillanatában, mire minden tekintet rám szegeződött, s nem úgy tűntek, mint akik mernének is máshova nézni. Megdermedt minden, kettőnket kivéve, ahogyan a feszült csendben asztalához sétáltam. Néhányójukat eltekintve biztosan fegyverért nyúltak volna, ha egyáltalán lett volna náluk és az elsütőbillentyű meghúzásán kívül értettek volna hozzá."

26. Deus ex Machina
27. Requiem
28. Госпожа...
29. Elveszett lelkek
30. Mint a hattyú, ketrecbe zárva
31. Fény
32. Mademoiselle
33. Messze van még...
34. Vérbársony
35. Vörös kód
36. Memento
37.  ....






Ahol elkezdődött

1. A vörös kereszt

"Amit mi véletlennek nevezünk, az tulajdonképpen nem más, mint amikor a Sors pillanatnyilag megakad a fonalak szövésében, és ...