Prológus



"Régi rögeszmém, hogy a szellemi embernek már esztétikai szempontból is forradalmárnak kellene lennie: tiltakoznia kellene egy sivár, dohos és kisstílűen zavaros világrend ellen."  (Bálint György)
   Már vártalak – nézett rám az istennő hatalmas trónján ülve. Hófehér ábrázatán öntelt vigyor terült szét, amitől félig élő félig halott arca még ijesztőbb lett.
– Remélem nem unatkoztál nagyon nyolcszázhuszonkilenc évig – sétáltam hozzá közelebb, miközben a halottak utat nyitottak maguk között. Mindegyikük engem nézett, mert ismertek. Jó részüket még én küldtem erre az átkozott helyre, míg a többiek csak hírből ismernek.
– Itt nincs nappal, sem éjszaka, hogy feleslegesen számoljam az időt. Észre sem veszed, és eltelt háromszáz év. És viszonylag rövid időn belül sok ismerősödet viszontlátod itt – vizslatott engem továbbra is.
– Könnyű úgy halhatatlannak lenni, hogy gyakorlatilag halott vagy – értem ezüstből készült trónja elé, ami egy koponyákból rakott hegyen állt.
– De nehéz úgy, hogy ha a halandókat véded – célzott ezzel az eddigi életemre.
– Mindenkinek van egy hobbija – mondtam, majd felléptem az első lépcsőfokra, ami hozzá vezetett.
– Azt hittem a tiéd az íjászat, meg hogy minden ártalmas kis férget megölj, és ide küldj.
– Valaki a koponyákat, a szép ékszereket, a szeretőket gyűjti, én meg az ellenségeket, és a halálomra vágyókat. Legalább nekik most lett egy jó napjuk. – Vettem a lépcsőfokokat komótosan, hisz még messze volt a cél, és nem akartam elpazarolni a megmaradt erőmet.
– Mondja az, akiért minden férfi tűzbe tette volna a kezét; halandó és halhatatlan egyaránt. Akinek a kezéért sorban álltak a kérők Odin háza előtt, hogy legalább egy pillanatra is, de láthassanak.
– Tán féltékeny vagy? – húztam apró mosolyra ajkaim, ahogyan kitartóan gyalogoltam felfelé.
– Nem – csattant fel, ezzel igazat adva kérdésemnek – de egy szánalmas halandót szeretni? És a gyermekét hordani a szíved alatt? Azt hittem te ennél büszkébb vagy a származásodra.
– Ő más volt. Előbb szeretett belém, minthogy rangomat és örökségemet megtudta volna. Azt pedig nem vetheted a szemére, hisz még a gyermekről sem tudott, ahogyan pár perccel ezelőtt én sem.
– Már órák teltek el Isabell, Odin lánya. S mond csak, szerinted tulajdon anyád miként örülne, ha megtudná, hogy egy halandó által estél meg? – szólt magabiztosan, mintha mindenről tudna.
– Nem estem meg, ezt tudhatnád Hél, Loki lánya. Vagy elfelejtetted volna, hogy te miként is születhettél meg? – azzal láthatóan lehervadt arcáról, bármiféle öröm.
– Okos vagy, de te sem tudhatsz mindent.
– Egyet tudok – álltam meg egy mondat erejéig – hogy nem maradhatok itt.
– Ismered a szabályt! Ez az én birodalmam, és még maga Odin sem parancsolhat nekem!
– De a másik szerint, két lélek közül, ha azok között bármiféle kapcsolat áll, rokonsági, vagy bármi más, ha az egyik önként itt marad, a másik szabadon eltávozhat. – Már a lépcsősor felénél jártam, lábam sajgott, fejem majd szétrobbant, de nem adtam fel. Amíg érzek, addig élő maradok.
– És úgy gondolod, hogy van olyan személy, aki önként itt lenne helyetted? – hallhatóan kételkedett, de még nem értette a lényeget.
– Nincs, én maradok, de anyámat engedd vissza.
– Jaj, nézzenek oda! A tékozló lány, aki kizárólag akkor jár haza, amikor a testvérei távol vannak! Aki elhitette velük, hogy halott és ne keressék! Szánalmas vagy, ugye ezt is tudod? Ráadásul azzal az indokkal, hogy megkíméld őket a fájdalmas felismeréstől, hogy egy gyilkos vagy? Sőt, a gyilkosok gyilkosa, az Orvgyilkosok, az Asszasszinok istennője! És még van képed felajánlani, hogy ha az anyjukat visszaengedem hozzájuk, te itt rohadsz a fiaddal együtt?! Te tényleg olyan lettél, mint egy halandó! – üvöltötte, akár egy állat, hogy az egész birodalmában csak ez visszhangozzon.
– Hél! – hallatszódott egy erőteljes női akkord, melyben felismertem Édesanyám tiszta, mégis tiszteletet parancsoló hangját – akármennyire is méltatlannak találod, hogy úgy beszélj vele, mint egyenrangú féllel, soha ne feledd, hogy ki is lenne az apja. Mert nézz csak rá, nézz a fiamra, nézz az apádra, és vedd észre, hogy mind hármójuk egy-egy tulajdonsága, megtalálható a másik kettőben is! Kezdjük apáddal, hisz ismered őt, s tisztában vagy a képességeivel! Ravasz és elképesztően trükkös, a lányom is pontosan ilyen, bár más tulajdonságai miatt, ezt sokan nem veszik észre. Thor erős, jó vezető, ahogyan Loki is, s csak sajnálni tudom, hogy bátyja mellett nem mutathatta meg. És Isabell, az egyetlen lányom, mintha csak a magam lelkét látnám! Céltudatos, megingathatatlan, rendkívül makacs pont, mint a testvérei. Most láthatod, itt áll előtted. Egyetlen hibája volt – amit csak ő gondol annak - egész életében, hogy őszintén szeretett. Ő volt az egyetlen isten, aki apja helyett védelmébe vette Midgardot, hogy megmentse őket mindentől. Lehet nem mindig sikerül neki, hogy csak pár ember halálával tudja ezt elérni, de mindennek van ára. Látod milyen megtört, milyen tiszta, mennyire szeret mindenkit, aki arra érdemes. Én már amúgy is túl öreg vagyok, legfeljebb pár száz évem lenne vissza. Küldd vissza őt, hogy tovább segíthesse az emberek világát!
– Anyám, ezt nem kérheted tőlem! Asgardnak, Thornak, Apámnak, és Lokinak is szüksége van rád! – estem zokogva térdre, az utolsó fok után.
– Az csak egy világ, majd idővel begyógyulnak sebeik, s a te feladatod lesz betölteni a bennük keletkezett űrt, de rád szüksége van mind a kilenc világnak, Thornak, Apádnak, és Lokinak, meg azért még van néhány halandó, akik hisznek a csodákban! – húzott fel a porból, majd letörölve könnyeimet szorosan magához ölelt – és nem érdekel, hogy halandó a férfi, akit szeretsz. Sosem voltam büszkébb rád!
– Egy lélekért cserébe, egy lélek visszatérhet, de a fiad itt marad. Ez a szabály. – mondta Hél, az Alvilág úrnője, majd kezét a vállamra téve, visszaküldött hozzátok.

7 megjegyzés:

  1. ÁÁÁ már nagyon kíváncsi vagyok :D

    VálaszTörlés
  2. Kezdjük ott, hogy benne vagyok a cserében:D
    Hûha... imádom a Marvel világát, remélem fent tartod a színvonalat és nem szégyeníted meg azt a dolgot, ami már egyszer nagyon szépen fel lett építve *^* Sólyomból nõt csinálni, sõt egyenesen istennõt..
    összerakni egy családi kapcsolatba Thor-ékkal... Tetszik. És a fogalmazásod sem egy rossz, bár van még hova fejlõdnöd. De legyünk õszinték : kinek nincs?:D
    Tanácsként fogadj el annyit, hogy ezt a rengeteg "....."-ot vedd ki a szövegbõl vagy max három pontot pötyögj be. Elég zavaró:D
    Végül annyit mondok, hogy sok szerencsét a továbbiakban! ^^

    VálaszTörlés
  3. Szia,
    na, itt is vagyok. :) (én volnék, aki olyan furcsa feltételeket szabtam és úgy kértem blogokat. :D Ja, tudom, sokáig tartott, mire eljutottam idáig, de most nem ez a lényeg :P)
    Kezdem azzal, hogy tetszik az idézet, amit a rész elejére választottál, szerintem mindig nagyon jó egy szép idézetet olvasni a történet egy újabb része előtt. Másodszor, kicsit rövid volt. Oké, hogy prológus, de ez annak is rövid. Meg ez nem is igazán prológus... Röviden bemutattad a főhősnőt (pirospont, hogy nem nyújtott kezet és mutatkozott be! ;) ), a céljait meg a hátterét. Hát, ez kiderülhetett volna a történetből is, úgy sokkal izgalmasabb lehetett volna az egész.
    Na, és most magáról az alkotásról... a hasonlat/metafora tetszik. *-* (végre, valahol ilyet is olvashatok :D) Egyedül az böki a csőröm, hogy "ki" meg "hol", stb. Ezek szerintem baromira idegesítőek, felesleges archaizálás, és már-már nevetségesnek hat (amellett, hogy irritál is!!!). Tessék nyugodtan az "aki", "ahol" alakokat használni, elárulom, a legtöbb magyartanár sem szereti ezt a felesleges "ki" és "hol"-t. [oké, nem most született a lány, de érted, ha a többi szava majdnem teljesen mai, akkor ez is nyugodtan lehetne az] A fogalmazásod többi részével egyébként nincs bajom, csiszolásra szorul, de alapvetően kellemes, szóval egy pici fejlődéssel igazán élvezetesen tudsz majd írni. :) (nem tudom, mikor írtad, lehet, hogy már most is sokat fejlődtél a prológus óta. Ha ezt észlelem, természetesen jelzem Feléd :) ) Ami még picit szemet szúrt: "de én mindig is elutasítottam őket". Ez így szerintem nem helyes, jobb lenne az "állandóan" vagy a "mindig". Mert ugye a "mindig is"=amióta az eszemet tudom, kezdetektől fogva. És ugye ez az állapot még most is tart, de mivel ugye elszökött, nyilván nem állnak sorban nála a kérők. :)
    Az óvatlan napont sem így írnám, inkább mondanám végzetesnek, hiszen egy nap hogy lehet óvatlan? Egy pillanat igen, mert az nem tart sokáig, de egy egész napig óvatlannak lenni...? A másik, ami zavart abban mondatban, az a "születésem 365. évében". NEM. Születésem UTÁNI vagy ELŐTTI oké, de születésem 365. évében? Így ezzel kb. azt mondtad, hogy 365 évig született minimum, és ennek a szülésnek a 365. évében történt. Ez meg ugye tök hülyeség, egy szülés nem tart 365 évig. :D
    Néhány vesszőhibád is van, de ezek egyáltalán nem rémesek, egy átolvasással könnyedén javíthatóak. :) Az utolsó bekezdés annyira nem tetszett, mivel tök hirtelen megtudjuk, hogy a szülők istenek (?), a lány istennő lett (???) és hogy mikor megszületett, még nem volt az, mert nem születhet annak.. LASSÍTS! :) Van időd, és ez így nem izgalmassá tette az utolsó bekezdést, hanem kapkodóssá. Te is kapkodtál, meg én is kapkodtam a fejem: milyen nemzetbiztonsági izé? Mi van? Az utolsó sor viszont nagyon jó lett, az tetszett. :)
    Hm, hát a történet izgalmasnak tűnik, a fogalmazás szerintem nem rossz, a design fantasztikus. :D 5 rész megvan, megemlítetted a kérőket, szóóóóval ezzel előrevetítetted, hogy majd szerelem is lesz (mert ugye eddig nem volt, tehát majd biztos lesz), első blikkre nem tippelném korhatásra, és egy darab hasonlat máris volt benne... eddig nagyon úgy néz ki, tényleg teljesen megfelel annak, amit kértem! *-* Szóval köszönöm, hogy linkelted nekem.
    És már csak egy dolog... roppant hálás lennék, ha számoznád a fejezeteket, és külön kiszednéd őket egy menüpontba, mert így elég össze-vissza az egész... nem találok semmit ><
    Az első fejezetnél találkozunk megint. (ha megtalálom:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kinga! Egyből tudtam, hogy te vagy az :D Igen sajnos én vagyok az a személy, aki nem tud prológust írni :') Nem tudom miért, egyszerűen nem megy. A hibákat amint időm engedi kijavítom, az oldal amin sorban megtalálhatóak a részek, ki került (már meg volt, de olyan csodálatos vagyok a technikai dolgokban, hogy elfelejtettem a menüben is láthatóvá tenni *taps nekem*). A vesszőhasználaton még dolgozom, de egyre jobban haladok vele :D
      Köszönöm a kritikát! ^^

      Törlés
  4. http://szeretlektebaromveddeszre.blogspot.hu/2015/09/masodik-harmadik-es-negyedik-dij.html
    Díj :) Nagyon tetszett :)

    VálaszTörlés
  5. Szia!:)
    Nagyon tetszik a történeted! Amint lesz rá időm olvasom tovább is:)
    Hatalmas ölelés, Violet

    VálaszTörlés